Bejegyzések

XXI. Bejegyzés

Kép
Karácsonyi bejegyzés



"A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk." (Vida Ágnes)
Karácsonyi novellám
Kiskoromban a karácsony olyan ünnep volt számomra, amikor a szüleink nem a konyhaszekrény fiókjában lapuló csekkekre gondolnak, a testvéreimmel pedig nem arra, hogy vajon meddig lehetünk együtt. Mivel a szüleink nem voltak szakképzettek, így ha kaptak munkahelyet, kevés volt a fizetésük három gyermek eltartására. Kifizették a hiteleket, az iskoláztatásunkat, a ruháinkat és az ételt is, ami olyan kevés volt, hogy korgó gyomorral kellett lefeküdnünk aludni. Daniel testvérem sok…

XX. Bejegyzés

Kép
Mindenes bejegyzés #2
Halihó! A billentyűzet mögött Flora R. Grande és ez a második mindenes bejegyzésem. Semmi köze az elsőhöz, szóval nyugalom.  Eltűntem néhány hétre, amit nagyon sajnálok. Bár, lehet ti nem.  Miért tűntem el? Most belekezdhetnék, abba a történetbe, hogy nagyon sokat kellett tanulnom az érettségi miatt és a többi, de nem. Ez nem igaz. Semmit sem tanultam. Azt hittem, hogy egy nagy nulla lesz mindegyik érettségim, de nem. Baromi jól sikerültek. Tehát, igaz mondás: "Ha nem tanultál rendesen négy év alatt, azon egy nap sem fog segíteni."  De, ha nem a tanulás miatt, akkor miért tűntem el? Instagram.  Nagyon menők lettek, ezek az Insta sztorik. Érdekelt, hogy egy ott kreált történettel mennyi olvasót tudnék szerezni. Kellemes csalódás ért. Szó szerint a megszállottjává tett. Igaz, vannak borzalmas oldalak, amiktől vérzik a szemem, de azokat próbálom elkerülni. Annyira belelendültem az írásba, hogy már 3 ilyen kis "oldalt" csináltam. Ezek: 1. @zarahm…

XIX. Bejegyzés

Kép
Az el nem mondott búcsúbeszéd Avagy a beszéd, aminek írására sosem kértek fel

Kiskoromban, ha játszottam, akkor mindig gimnazistának képzeltem magam. A sok amerikai film miatt, annyira izgalmaznak tűnt a középiskola. Általános iskola nyolcadik osztályában pedig féltem. Nem akartam új környezetet. De, ez nem az akaratomon múlt. Félve léptem be első nap az új iskolámba. Emlékszem, mennyire kétségbeesett voltam. Amikor besétáltam a terembe, mindenki engem nézett. Odaültem ideiglenes helyemre és kezdetét vette az első gimnáziumi órám. Körbenéztem a teremben. Egy tarka hajpántos lány mosolygott rám először és egy mellette ülő kövér fiú. Én is elmosolyodtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az életem egyik jelentős szakaszának kezdete. Az a szakasz, amelyről kiskoromban annyit álmodoztam. Kilencedikes évem végén azt mondta egyik ismerősöm, hogy nagyon sok minden fog még változni a végzős évemig. Emlékszem, hogy kinevettem és azt mondtam, hogy biztos minden ugyanígy marad. Nem volt igazam. Mi…

XIII. Bejegyzés

Kép
Téged kívántalak
A sötét szobába néha beszűrődtek a kinti fények, olyankor néha az ablakra pillantott. Majd mikor eltűnt a fény ismét a sötétségbe meredt. A sötétség megnyugvást jelentett számára, pedig egykor, ettől félt a legjobban.  Fény töltötte be a szobát. Bántotta az erős fény a férfi szemét. Eltakarta volna a szemeit, de képtelen volt megmozdítani a kezeit.  - Javult az állapota? - hallotta a már néhány hónapja ismerős hangot. Az ősz hajú, szemüveges orvos arcát vizslatta, mintha valami eltérőt keresne rajta.  - Sajnos, nem - válaszolt egy vékony hangú lány. Csak, akkor vette észre, hogy vannak még a szobában. Butának érezte magát, nyilván nem magában beszélt a doktor.  - Tehát nem mondhatunk semmi újat a hozzátartozóinak. - Csak az igazat, uram.  Miután megmérték a vérnyomását, kimentek a szobából, majd lekapcsolták a villanyt. Ismét sötétség lett, ez a megszokott sötét. Csak, akkor oltották fel a villanyt, ha gondoskodtak róla, megvizsgálták, vagy látogatója jött. Mostanába…

XII. Bejegyzés

Kép

XI. Bejegyzés

Kép
Mindenes bejegyzés #1


Sziasztok! Itt vagyok, ragyogok. Ilyen bejegyzésem még nem volt, de most csak, erre van időm.  Gimnáziumban utolsó éves vagyok, ami azt jelenti előttem áll az érettségi. Habár nekem nem számítanak a pontok, mert nem megyek egyetemre vagy főiskolára, de attól még szeretnék jót írni. Már három kisérettségit letudtam, amik borzalmasan sikerültek. Ezek a vizsgák, aki nem tudná: három jegyet érnek és érettségi feladatokból állnak. Csütörtökön volt a biológia. Nagyon- nagyon könnyűre számítottam, ehelyett néhány emelt bioszos is tátott szájjal nézte a feladatsort. Hétfőn letudtam a németet, ami talán jó lett. Szükségem van a németre, ugyanis terveim között szerepel Ausztria. A másik tantárgy pedig a legutálatosabb, legunalmasabb, legérthetetlenebb a matematika. (hidegrázás) Már általánosban is rossz voltam belőle, ahogy hajdani tanárom mondta: "Gyermekem, te egy nagy nulla vagy.". Nagyon aranyos nő volt. Ezután gimnáziumban sem változott a helyzet, sőt rosszab…

X. Bejegyzés

Kép
Az örök apa emléke "Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsuzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál." (Emily Bronte)


Remegő kézzel emelte fel a nem rég vett kristálypoharát. Ajkai közé vette a hideg üveget, ami a levegő kapkodása miatt bepárásodott. A pohárra tapasztotta száját és lassú mozdulattal megdűtötte azt, ami kellemesen hűsítette kiszáradt torkát. Majd elemelte és az ölébe tette. Nézte a maradék vizet. Máskor biztos kiitta volna, de most képtelen volt.  A vele szemben ülő idős nő lassan felállt, miközben elengedett egy nagy sóhajt. Odasétált hozzá, a vállára tette kezét. Nagyon forró volt a bőre, mégis remegett.
- Minden rendben lesz. - mondta halkan. Bizonyára jó indulatból, de ő akkor csak közhelynek érezte. Így nem válaszolt rá, csak lassan bólintott. Nem érezte, hogy egyszer majd jobb lenne. Túl nagy fájdalom ez ahhoz, hogy egyszer csak úgy elmúljon.

Kopogtak az ajtón. Tudta, hogy meg kell történnie, de nem akarta. Az mellet…