IV. Bejegyzés
Hóba hulló könnyek Egy szeretett cica emlékére Szinte minden ugyanolyan, mint egy éve. Egy dolgot leszámítva: Téged. Ugyanúgy tél van, ugyanolyan jó hallani a kandallót és ugyanolyan jó érzés rálépni a talpam alatt ropogó friss hóra, de már nem érzem azt, hogy valaki várna otthon. Sokszor azt hiszem még mindig élsz és vársz rám, de ez nem igaz. Nem vársz már engem, esetleg odafent, ha valóban létezik az odafent. Nélküled rideg az otthonom és fájdalmas ránézni a hozzád köthető tárgyakra. Legszívesebben sosem mosnám ki a ruháimat, hogy mindig érezzem rajtuk az illatod. Ám, ha belegondolok, nem szükségesek tárgyak, mert a szívemben nyomot hagytál. Biztos vagyok benne, hogy sosem foglak elfelejteni. Életem egyik nehéz időszakában velem voltál, amiért örökké hálás leszek. Érdekes, hogy mikor aznap elmentem otthonról, éreztem, hogy valami baj fog történni veled. Gondoltam is rá, hogy nem kellene Téged ott hagynom. De úgy gondoltam, ez nem, afféle megérzés. Pedig az volt. Bárcsak